Szándékosan nem szerettem volna első felindulásból blogbejegyzést írni a társasházunkban július 5-én éjjel történt tűzesetről. Felírtam ugyanakkor a főbb gondolatokat, tényeket, hogy azok biztosan pontosak legyenek. Érdekes egyébként visszahallani, hogy a pletyka szintjén már mennyire elferdítettek 1-1 tényt ahhoz képest, ahogy az ténylegesen történt.
Az okot egyelőre még nem tudni, miért is keletkezett éjjel háromnegyed egy magasságában a tűz a harmadik emeleti lakás nagyszobájában, ennek kiderítésére a területileg illetékes katasztrófavédelmi hatóság tűzvizsgálati eljárást indított. Az elsődleges feltételezések elektromos tüzet (tv, számítógép) valószínűsítettek, esetleg csak cigarettázás közben elaludt az ágyban az ott lakó - mivel dohányosok, és a lakásban - és bár ez tilos lenne - és a lépcsőházban is gyújtottak már rá. Azóta új információ, hogy olyan akkumulátort/elemet töltöttek, amit nem lehetett volna, és ez okozta a tüzet. Az információ kivizsgálása céljából a napokban a katasztrófavédelem munkatársa ismét a helyszínen járt. Az eljárásnak elvileg 45 napon belül lehet eredménye, amit ugyanakkor egy alkalommal további 45 nappal meghosszabbíthatnak.
Térjünk ugyanakkor vissza az említett napra, szerdára, amikor - mint instagramos ismerőseim láthatták - egy kellemes napot töltöttem Kulcson egy ismerősömnél. Későn értem haza, mire megvacsoráztam, már éjfél is elmúlott talán. A szüleim is a szokásosnál tovább fennmaradtak, így még csak félálomban lehettek, amikor egyszer csak zajra, és kiabálásra lettek figyelmesek alattunk. Bár ez nem meglepő, és nem az első eset volt, gondolta apukám, hogy kiszól nekik, hagyják abba. Mikor kinyitotta a bejárati ajtónkat, akkor a lépcsőház már telítve volt füsttel, így gyorsan vissza is csukta azt. Azonnal tudtuk, hogy felgyújtottak valamit alattunk, így gyorsan értesítettem a 105-öt. A másnapi jegyzőkönyv-felvételkor derült ki, ekkor volt 0:53, és ez volt az első telefon a tűzről. Később a közvetlen alattuk lakók, illetve valakik a szemközti lépcsőházból szintén értesítették őket - és talán mások is, de ezekről tudok.
Tűz esetén minden perc hosszúnak tűnik, igyekeztünk azonban nyugodtan kezelni a dolgot. Amikor azonban 1:03-kor sem láttam még egyetlen tűzoltót sem a helyszínen, akkor ismételten tárcsáztam a 105-ös segélyhívót, ahol türelmemet kérték, mert máshol is van bejelentésük. Köszönöm, legközelebb majd időpontot kérek akkor. Ennek az információnak számomra némileg ellentmond, hogy másnap a katasztrófavédelem munkatársának tájékoztatása szerint 0:58-kor indult az első autójuk a tűzoltóságról. Ez mondjuk a 120 másodperc helyett 300, ami két és félszer több, mint az elvárható, de ugyanígy nem értem 2,5 km megtétele éjjel egykor kéklámpával miért tart 5 percig egy szinte nyílegyenes szakaszon. (Az időpontot szintén megerősítette a katasztrófavédelem munkatársa.) Persze azóta már megtudtam, hogy rossz címre mentek, és pár háznyi távolságból nem látták azt a tüzet, amit a városközpontból mások igen. Ráadásul, ha a lakóbizalmink a flegma hozzáállása helyett csak egyszer komolyan vette volna, amikor azt mondtam, hogy pár autó szabálytalan helyen áll, és még a személyautó is nehezen fér el mellettük, akkor az szintén gyorsította volna a mentési folyamatot.
Mindenesetre a 105-ös telefonvonal végén lévő munkatársat én elküldeném utcát söpörni, ahhoz talán ért, de amit most végez, ahhoz a legkevésbé sem. Igazából nem értem, ha mondom neki, hogy a tűz feletti lakásban vagyok, és nem tudok kimenni, akkor miért nem ad tanácsot, mint törülköző, guggolj le, ha sok a füst, stb. Ok, nyugodtak voltunk, és tudtuk mindezt magunktól is, de ettől még elvárható lenne - megjegyzem van olyan sajtóorgánum, mely azt a hazugságot hozta le, hogy így jártak el a tűzoltók. Emellett, ha vonalban marad - és nem apukám ordítja le, hogy maradjon vonalban, amikor utánam ő is felhívta -, akkor folyamatosan tájékozódhat a helyzetről, és tájékoztathatja a tűzoltókat. Akkor talán nem fordult volna elő, hogy egyetlen poroltóval jönnek fel eloltani a tűzet, és nem lepődnek meg rajta, hogy nem jártak sikerrel.
Mindenesetre az addig nyugodt állapotomból a 105-ös munkatárs flegmasága sikeresen kizökkentett, és mivel úgy éreztem, hogy a tűzoltóság nem veszi kellő komolysággal a helyzetet - emlékeim szerint amikor nem fogadtam kitörő örömmel, hogy legyek megértéssel arra, hogy máshol is van bejelentésük, akkor "nyugodjon meg hölgyem" felszólítással próbált nyugtatni az úr a vonal másik végén -, felhívtam a 112-t. Itt mondjuk pont feleslegesnek érzem magyarul és angolul elmondani, hogy mit hívtam, hiszen jobb esetben vészhelyzetben teszem, amikor minden másodperc számíthat, de legalább egy megértő, az üggyel tényleg foglalkozó hölgyet fogtam ki, akit egyrészt érdekeltek a részletek, másrészt megnyugtatott. Kérdés, a 105-nél miért nem ilyen ember volt szolgálatban?
Az első bejelentéstől számítva közel fél óra elteltével, vagyis 1:20-kor felértek a tűzoltók a negyedik szintre, ekkor jöttek be a lakásunkba. Ha azt gondolnátok, hogy innen már minden zökkenőmentesen ment, akkor nem ismeritek a szekszárdi tűzoltókat. Engem és apukámat átvittek a baloldali szomszéd lakásába. Anyukámat, akit elvileg szinte utánunk mentettek ki, valamiért már egyből lefelé vitték, ugyanakkor a jobb oldali szomszédot ismételten a lakásba hozták át. A kommunikáció nem volt tökéletes a tűzoltók között, mert rendre nyitottak be a szobába, ahol voltunk, de amikor anyukám holléte felől érdeklődtek, senki nem tudott semmit, gyorsan visszafordultak - csak bízok benne, hogy azért, megnézzék ott van-e, ahol mondjuk. Végül a negyedik tűzoltó már tudta, hogy valakit kutyával (ami macska, de elhanyagolható hiba) levittek, és menjünk mi is, mert most már le lehet menni.
Akiknek elmeséltük a sztorit, rendre kérdezik, hogy akkor ugye kaptunk légzőmaszkot (bocs, ha nem ez a pontos neve) is. Nem, mert ezeket lentebb eldobálták (ők éltek ezzel a szóhasználattal, igazából sem a szó szerinti eldobást nem értem, sem az elosztogatást, mert a 3. szint alatt nem volt füst, és elvileg már lakó sem, mert a tűz alatti lakásban lakó a harmadikon levőket még tudta értesíteni, de fel hozzánk már nem tudott jönni, tehát akkor kérdés, mégis ki a francnak adták oda?)
Amiben szerencsénk volt - mondjuk az avasi paneltűzhöz képest -, hogy itt rendesen megcsinálták a szigetelést, az tényleg csak ott égett el, ahol a tűz volt, és nem terjedt tovább. Hasonlóság a két eset között, hogy itt is a lakók kirohantak a lakásból, az ajtót nyitva hagyták, senkinek nem szóltak, nem riasztották sem a lakókat, sem a tűzoltókat, a közelből nézték a tüzet. (Barmok?) Ha rajtuk múlik, akkor 11 ember simán meghallhatott volna - két nappal az eset után is azt kérdezte mégis mit kellett volna tennie - nyugodt ember vagyok, szívem szerint pofán b@sztam volna ezen a ponton, ehelyett a békésebb leordítomafejétdenagyon változatnál maradtam. Ha vonható párhuzam az említett paneltűzzel, akkor elvileg a nő ellen közveszély okozása, és 8 vagy 11 (a különbség a más értesítésének köszönhetően kimenekült személyek száma, a többi a tűzoltók által kimentetteké) rendbeli, a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztása miatt emelhet vádat az ügyészség.
Ők egyébként jól jártak, mert a vagyonkezelőé a lakás, vagyis nekik káruk maximum a bent levő elégett értéktárgyak, de a város ezután is ad nekik másik lakást, ahova beköltözhetnek, nem kell foglalkozni ennek a felújításával - remélhetőleg csak a lánya tévképzete volt, hogy a lakás felújítása után ide is visszaköltözhet akár, és ezt a vagyonkezelőnél nem engedik. Mert egyébként most az is lehet, hogy ő eléldegél a város egyik másik ingatlanában, ezt szépen felújítja nekik a város, majd visszaköltöznek ide. Mert neki ez jár - legalábbis kb. így értelmezhető a vagyonkezelő válasza azokra a levelekre, amit a lakóközösség egy része küldött nekik az említett lakókkal kapcsolatban (több okunk is lehetett a panaszra). A vagyonkezelő szerint amíg fizetnek, addig ők nem lépnek - de ez a tűzesettel kapcsolatban offtopic, így hagyjuk most.
A tűzeset óta járt itt statikus, azt mondja minden ok, ami pozitívum, mert az első látogatásakor még volt pár kétértelmű jel. A lépcsőházból már szép lassan eltűnt a fekete, jelenleg is zajlik a helyreállítás. Az ajtók cseréje gyorsan megvolt, az ablakainkra még várni kell pár hetet. Nálunk tapétázni, festeni, padlószőnyeget cserélni is kell - szerencsére a háztömbbiztosító kontójára. Ezzel kapcsolatban is már eljutottunk a felmérésig, de amíg nincs ablak, addig maximum a régi tapéták leszedésének állhatnak neki a szakemberek. Lesz strangcsere is, mert azok is megolvadtak a nagy hőtől, és már szinte fejben sem lehet tartani ki mikor jött-megy. Szóval kérjétek meg az alattatok lakókat, ne gyújtsák rátok a társasházat, mert rengeteg vesződséggel jár utána.
Szerencse, hogy van kinél laknunk erre a pár hétre, a mi lakásunk ugyanis lakhatatlan jelenleg. Szintén szerencsések lehetünk az Alisca Lakásszövetkezet hozzáállása miatt, amely részéről már az eset másnapján kint volt a helyszínen tájékozódni Erős István elnök, illetve Heltai László (ha nem tévedek, akkor) műszaki vezető. Az ajtók és ablakok árát a szövetkezet előlegezi meg, míg a biztosító ki nem fizeti, mely mindenképp jelentős segítség. Szintúgy szerencse, hogy komolyabb sérülés nélkül megúszta mindenki az esetet, kórházba csak azt a két személyt szállították, ahol a tűz keletkezett - tekintve, hogy idő előtt elrohantak, így nem gondolnám, hogy ténylegesen füstmérgezés gyanúja miatt -, illetve a szomszéd lakásból egy kisgyermeket, de őt is másnap hazaengedték.
Az okot egyelőre még nem tudni, miért is keletkezett éjjel háromnegyed egy magasságában a tűz a harmadik emeleti lakás nagyszobájában, ennek kiderítésére a területileg illetékes katasztrófavédelmi hatóság tűzvizsgálati eljárást indított. Az elsődleges feltételezések elektromos tüzet (tv, számítógép) valószínűsítettek, esetleg csak cigarettázás közben elaludt az ágyban az ott lakó - mivel dohányosok, és a lakásban - és bár ez tilos lenne - és a lépcsőházban is gyújtottak már rá. Azóta új információ, hogy olyan akkumulátort/elemet töltöttek, amit nem lehetett volna, és ez okozta a tüzet. Az információ kivizsgálása céljából a napokban a katasztrófavédelem munkatársa ismét a helyszínen járt. Az eljárásnak elvileg 45 napon belül lehet eredménye, amit ugyanakkor egy alkalommal további 45 nappal meghosszabbíthatnak.
Térjünk ugyanakkor vissza az említett napra, szerdára, amikor - mint instagramos ismerőseim láthatták - egy kellemes napot töltöttem Kulcson egy ismerősömnél. Későn értem haza, mire megvacsoráztam, már éjfél is elmúlott talán. A szüleim is a szokásosnál tovább fennmaradtak, így még csak félálomban lehettek, amikor egyszer csak zajra, és kiabálásra lettek figyelmesek alattunk. Bár ez nem meglepő, és nem az első eset volt, gondolta apukám, hogy kiszól nekik, hagyják abba. Mikor kinyitotta a bejárati ajtónkat, akkor a lépcsőház már telítve volt füsttel, így gyorsan vissza is csukta azt. Azonnal tudtuk, hogy felgyújtottak valamit alattunk, így gyorsan értesítettem a 105-öt. A másnapi jegyzőkönyv-felvételkor derült ki, ekkor volt 0:53, és ez volt az első telefon a tűzről. Később a közvetlen alattuk lakók, illetve valakik a szemközti lépcsőházból szintén értesítették őket - és talán mások is, de ezekről tudok.
Tűz esetén minden perc hosszúnak tűnik, igyekeztünk azonban nyugodtan kezelni a dolgot. Amikor azonban 1:03-kor sem láttam még egyetlen tűzoltót sem a helyszínen, akkor ismételten tárcsáztam a 105-ös segélyhívót, ahol türelmemet kérték, mert máshol is van bejelentésük. Köszönöm, legközelebb majd időpontot kérek akkor. Ennek az információnak számomra némileg ellentmond, hogy másnap a katasztrófavédelem munkatársának tájékoztatása szerint 0:58-kor indult az első autójuk a tűzoltóságról. Ez mondjuk a 120 másodperc helyett 300, ami két és félszer több, mint az elvárható, de ugyanígy nem értem 2,5 km megtétele éjjel egykor kéklámpával miért tart 5 percig egy szinte nyílegyenes szakaszon. (Az időpontot szintén megerősítette a katasztrófavédelem munkatársa.) Persze azóta már megtudtam, hogy rossz címre mentek, és pár háznyi távolságból nem látták azt a tüzet, amit a városközpontból mások igen. Ráadásul, ha a lakóbizalmink a flegma hozzáállása helyett csak egyszer komolyan vette volna, amikor azt mondtam, hogy pár autó szabálytalan helyen áll, és még a személyautó is nehezen fér el mellettük, akkor az szintén gyorsította volna a mentési folyamatot.
Mindenesetre a 105-ös telefonvonal végén lévő munkatársat én elküldeném utcát söpörni, ahhoz talán ért, de amit most végez, ahhoz a legkevésbé sem. Igazából nem értem, ha mondom neki, hogy a tűz feletti lakásban vagyok, és nem tudok kimenni, akkor miért nem ad tanácsot, mint törülköző, guggolj le, ha sok a füst, stb. Ok, nyugodtak voltunk, és tudtuk mindezt magunktól is, de ettől még elvárható lenne - megjegyzem van olyan sajtóorgánum, mely azt a hazugságot hozta le, hogy így jártak el a tűzoltók. Emellett, ha vonalban marad - és nem apukám ordítja le, hogy maradjon vonalban, amikor utánam ő is felhívta -, akkor folyamatosan tájékozódhat a helyzetről, és tájékoztathatja a tűzoltókat. Akkor talán nem fordult volna elő, hogy egyetlen poroltóval jönnek fel eloltani a tűzet, és nem lepődnek meg rajta, hogy nem jártak sikerrel.
Mindenesetre az addig nyugodt állapotomból a 105-ös munkatárs flegmasága sikeresen kizökkentett, és mivel úgy éreztem, hogy a tűzoltóság nem veszi kellő komolysággal a helyzetet - emlékeim szerint amikor nem fogadtam kitörő örömmel, hogy legyek megértéssel arra, hogy máshol is van bejelentésük, akkor "nyugodjon meg hölgyem" felszólítással próbált nyugtatni az úr a vonal másik végén -, felhívtam a 112-t. Itt mondjuk pont feleslegesnek érzem magyarul és angolul elmondani, hogy mit hívtam, hiszen jobb esetben vészhelyzetben teszem, amikor minden másodperc számíthat, de legalább egy megértő, az üggyel tényleg foglalkozó hölgyet fogtam ki, akit egyrészt érdekeltek a részletek, másrészt megnyugtatott. Kérdés, a 105-nél miért nem ilyen ember volt szolgálatban?
Az első bejelentéstől számítva közel fél óra elteltével, vagyis 1:20-kor felértek a tűzoltók a negyedik szintre, ekkor jöttek be a lakásunkba. Ha azt gondolnátok, hogy innen már minden zökkenőmentesen ment, akkor nem ismeritek a szekszárdi tűzoltókat. Engem és apukámat átvittek a baloldali szomszéd lakásába. Anyukámat, akit elvileg szinte utánunk mentettek ki, valamiért már egyből lefelé vitték, ugyanakkor a jobb oldali szomszédot ismételten a lakásba hozták át. A kommunikáció nem volt tökéletes a tűzoltók között, mert rendre nyitottak be a szobába, ahol voltunk, de amikor anyukám holléte felől érdeklődtek, senki nem tudott semmit, gyorsan visszafordultak - csak bízok benne, hogy azért, megnézzék ott van-e, ahol mondjuk. Végül a negyedik tűzoltó már tudta, hogy valakit kutyával (ami macska, de elhanyagolható hiba) levittek, és menjünk mi is, mert most már le lehet menni.
Akiknek elmeséltük a sztorit, rendre kérdezik, hogy akkor ugye kaptunk légzőmaszkot (bocs, ha nem ez a pontos neve) is. Nem, mert ezeket lentebb eldobálták (ők éltek ezzel a szóhasználattal, igazából sem a szó szerinti eldobást nem értem, sem az elosztogatást, mert a 3. szint alatt nem volt füst, és elvileg már lakó sem, mert a tűz alatti lakásban lakó a harmadikon levőket még tudta értesíteni, de fel hozzánk már nem tudott jönni, tehát akkor kérdés, mégis ki a francnak adták oda?)
Amiben szerencsénk volt - mondjuk az avasi paneltűzhöz képest -, hogy itt rendesen megcsinálták a szigetelést, az tényleg csak ott égett el, ahol a tűz volt, és nem terjedt tovább. Hasonlóság a két eset között, hogy itt is a lakók kirohantak a lakásból, az ajtót nyitva hagyták, senkinek nem szóltak, nem riasztották sem a lakókat, sem a tűzoltókat, a közelből nézték a tüzet. (Barmok?) Ha rajtuk múlik, akkor 11 ember simán meghallhatott volna - két nappal az eset után is azt kérdezte mégis mit kellett volna tennie - nyugodt ember vagyok, szívem szerint pofán b@sztam volna ezen a ponton, ehelyett a békésebb leordítomafejétdenagyon változatnál maradtam. Ha vonható párhuzam az említett paneltűzzel, akkor elvileg a nő ellen közveszély okozása, és 8 vagy 11 (a különbség a más értesítésének köszönhetően kimenekült személyek száma, a többi a tűzoltók által kimentetteké) rendbeli, a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztása miatt emelhet vádat az ügyészség.
Ők egyébként jól jártak, mert a vagyonkezelőé a lakás, vagyis nekik káruk maximum a bent levő elégett értéktárgyak, de a város ezután is ad nekik másik lakást, ahova beköltözhetnek, nem kell foglalkozni ennek a felújításával - remélhetőleg csak a lánya tévképzete volt, hogy a lakás felújítása után ide is visszaköltözhet akár, és ezt a vagyonkezelőnél nem engedik. Mert egyébként most az is lehet, hogy ő eléldegél a város egyik másik ingatlanában, ezt szépen felújítja nekik a város, majd visszaköltöznek ide. Mert neki ez jár - legalábbis kb. így értelmezhető a vagyonkezelő válasza azokra a levelekre, amit a lakóközösség egy része küldött nekik az említett lakókkal kapcsolatban (több okunk is lehetett a panaszra). A vagyonkezelő szerint amíg fizetnek, addig ők nem lépnek - de ez a tűzesettel kapcsolatban offtopic, így hagyjuk most.
A tűzeset óta járt itt statikus, azt mondja minden ok, ami pozitívum, mert az első látogatásakor még volt pár kétértelmű jel. A lépcsőházból már szép lassan eltűnt a fekete, jelenleg is zajlik a helyreállítás. Az ajtók cseréje gyorsan megvolt, az ablakainkra még várni kell pár hetet. Nálunk tapétázni, festeni, padlószőnyeget cserélni is kell - szerencsére a háztömbbiztosító kontójára. Ezzel kapcsolatban is már eljutottunk a felmérésig, de amíg nincs ablak, addig maximum a régi tapéták leszedésének állhatnak neki a szakemberek. Lesz strangcsere is, mert azok is megolvadtak a nagy hőtől, és már szinte fejben sem lehet tartani ki mikor jött-megy. Szóval kérjétek meg az alattatok lakókat, ne gyújtsák rátok a társasházat, mert rengeteg vesződséggel jár utána.
Szerencse, hogy van kinél laknunk erre a pár hétre, a mi lakásunk ugyanis lakhatatlan jelenleg. Szintén szerencsések lehetünk az Alisca Lakásszövetkezet hozzáállása miatt, amely részéről már az eset másnapján kint volt a helyszínen tájékozódni Erős István elnök, illetve Heltai László (ha nem tévedek, akkor) műszaki vezető. Az ajtók és ablakok árát a szövetkezet előlegezi meg, míg a biztosító ki nem fizeti, mely mindenképp jelentős segítség. Szintúgy szerencse, hogy komolyabb sérülés nélkül megúszta mindenki az esetet, kórházba csak azt a két személyt szállították, ahol a tűz keletkezett - tekintve, hogy idő előtt elrohantak, így nem gondolnám, hogy ténylegesen füstmérgezés gyanúja miatt -, illetve a szomszéd lakásból egy kisgyermeket, de őt is másnap hazaengedték.
